Karabaksa
Őseink hagyatéka

Írások :

Táltosok vagy Sámánok!?  Sokan gondolják azt, hogy annak az ázsiai, sztyeppi hitvilágnak, amit a szakirodalomban samanizmusnak neveznek, semmi köze a magyar táltoshoz. Ma Magyarországon ahány embert megkérdezünk, valószínűleg annyi választ kapunk. Sajnos egyre több téveszme terjed, sok jó szándékú, de hozzá nem értő ember szól hozzá, mi több, tart előadásokat a táltos hitről!  A saman szó eredetileg egy apró ázsiai türk nép az Evenek, vagy Evenkik szava volt a gyógyító emberre, pontosan azt jelenti „az ember, aki tud” vagyis tudó. A 19. században a közép-ázsiai törzsekhez eljutó orosz kutatóknak nem volt még szavuk a törzsi gyógyítóra, ezért ezt a szót kezdték használni, az összes természeti vallás, uráli, türk, mongol, ugor stb., törzs szent emberének meghatározására, illetve a hozzá kapcsolódó hitvilágot kezdték, összefoglaló módon samanizmusnak nevezni. Később ezt vette át a nyugat is. Itt meg kell említenünk, hogy az akkori keresztény Európa számára minden hit, amit nem ismert, nem értett, a gonosztól való volt. Az első kutatók a sámánt pogány, habzó szájú, doboló, félőrültként írták le, aki valószínűleg az ördöggel tart kapcsolatot. Sajnos ez a téveszme részint tudatosan, részint tudat alatt ma is fenn maradt. Hazánkban a 19. század közepétől még a táltoshitet! elemezték a néprajzosok és történészek. Később az 1960-as évektől Diószegi Vilmos használta először, az addigra Mircea Eliade ( román vallástörténész és író. Sz. 1907) nyomán valóban nemzetközivé vált sámán szót a táltos helyett!  Rokon népeinknél is csak az elmúlt években, évtizedekben a globalizmus hatására kezdték el használni a sámán szót, az eredeti türk Kám vagy Baksa, Baksi, (lásd a Mo.-n fellelhető Baksa hely- és családnevek) illetve a mongol Bő, Bű (lásd bűvőlés, bűbáj) megnevezések mellett, de ezt őrzi Bá, vagy Bácsi szavunk is.  A sámán összefoglaló szóvá vált, ma a mindennapi szóhasználatban már így hívjuk az amerikai orvosságos embert, az afrikai varázslót, és az európai energiával foglalkozó ezoterikust is. A táltos ebben a szóhasználatban a magyar nép sámánja. A táltoshit alapjai ( A világfától a csodaszarvasig, a dobtól az alsó, felső, középső világig, a tűz tiszteletétől a révülésig ) mind megtalálhatok a hun-szkíta sztyeppi kultúrában, a néhány valóban fennálló különbség ellenére, mind visszavezethetőek egy közös gyökérre.  Néhány a tévhitekből:  „A táltost elhívják, a sámán tanulja”  A táltosnak szinte minden népben elhívása van a feladatra, nemcsak nálunk, általában meg kell lenniük a jeleknek (pl. fölös csont), és akkor kezdik el tanítani! Tehát a táltos és a sámán is jelekkel, adottságokkal születik, és utána tanul! A magyar gyereket a hagyomány szerint 7 éves korában vitték el tanítani a táltosságra…A magyar ma is használja azt a kifejezést, hogy valaki valamire született (l. szakácsnak született, vagy született orvos). Bármilyen hivatásban el lehet jutni egy bizonyos szintig tanulással, de mesterré válni benne csak akkor lehet, ha valaki arra született (megvannak hozzá az adottságai, jó íz érzék, biztos kéz, hatodik érzék, stb. melyik szakmához melyik).  „A táltos keresztény volt, a sámán pogány” Amikor a táltosról beszélünk, egyben több tízezer éves hagyományainkról is beszélünk, értelmetlen, és félrevezető a maximum 2000 éves kereszténységhez kötni, táltosok a keresztény hitvilág beférkőzése előtt is voltak, értelemszerűen nem lehettek keresztények.  „A táltos nem használ semmilyen szert, a sámán bódító anyagokat, drogokat használ”  A tudatállapot megváltoztatására a táltosnak is szüksége van. Hétköznapi állapotban ő is ember, a közösség megbecsült tagja. A világ tájain alapvetően sokféle módszert használtak, használnak. Hangszerek, dob, csörgő, csengettyűk, öltözetek, légzéstechnikák, testtartások, tánc, meditáció, éneklés, növényi főzetek (drogok, hallucigénok, dohány, alkohol) a teljesség igénye nélkül. Kimondottan hallucinogén anyagokat elsősorban a dél-, és a közép-amerikai sámánizmusban használnak. Európában és Ázsiában halvány nyomai vannak néhány törzsnél az Amanita Muscaria (légyölő galóca) használatának. Rokonainknál, a szorosan vett ázsiai, és szibériai sámánizmusban elsődlegesen a dob (táltosló, szarvas) a tudatállapot változás eszköze, ehhez kapcsolódik általában mágikus viselet (ruha, fejdísz, kesztyű stb), füstölő (általában boróka), élő tűz, illetve néhány népnél tükör, íj, vagy akár lófejű bot. Pszichotróp növényeket nem használnak.  Konklúzióként a sámán és a táltos egymással szembefordítása értelmetlen, hiszen a táltos a sámánok nagy családjának tagja.  Fehérholló Öskü  Etyek, 2014-01-23

Táltosok vagy Sámánok!? Sokan gondolják azt, hogy annak az ázsiai, sztyeppi hitvilágnak, amit a szakirodalomban samanizmusnak neveznek, semmi köze a magyar táltoshoz. Ma Magyarországon ahány embert megkérdezünk, valószínűleg annyi választ kapunk. Sajnos egyre több téveszme terjed, sok jó szándékú, de hozzá nem értő ember szól hozzá, mi több, tart előadásokat a táltos hitről! A saman szó eredetileg egy apró ázsiai türk nép az Evenek, vagy Evenkik szava volt a gyógyító emberre, pontosan azt jelenti „az ember, aki tud” vagyis tudó. A 19. században a közép-ázsiai törzsekhez eljutó orosz kutatóknak nem volt még szavuk a törzsi gyógyítóra, ezért ezt a szót kezdték használni, az összes természeti vallás, uráli, türk, mongol, ugor stb., törzs szent emberének meghatározására, illetve a hozzá kapcsolódó hitvilágot kezdték, összefoglaló módon samanizmusnak nevezni. Később ezt vette át a nyugat is. Itt meg kell említenünk, hogy az akkori keresztény Európa számára minden hit, amit nem ismert, nem értett, a gonosztól való volt. Az első kutatók a sámánt pogány, habzó szájú, doboló, félőrültként írták le, aki valószínűleg az ördöggel tart kapcsolatot. Sajnos ez a téveszme részint tudatosan, részint tudat alatt ma is fenn maradt. Hazánkban a 19. század közepétől még a táltoshitet! elemezték a néprajzosok és történészek. Később az 1960-as évektől Diószegi Vilmos használta először, az addigra Mircea Eliade ( román vallástörténész és író. Sz. 1907) nyomán valóban nemzetközivé vált sámán szót a táltos helyett! Rokon népeinknél is csak az elmúlt években, évtizedekben a globalizmus hatására kezdték el használni a sámán szót, az eredeti türk Kám vagy Baksa, Baksi, (lásd a Mo.-n fellelhető Baksa hely- és családnevek) illetve a mongol Bő, Bű (lásd bűvőlés, bűbáj) megnevezések mellett, de ezt őrzi Bá, vagy Bácsi szavunk is. A sámán összefoglaló szóvá vált, ma a mindennapi szóhasználatban már így hívjuk az amerikai orvosságos embert, az afrikai varázslót, és az európai energiával foglalkozó ezoterikust is. A táltos ebben a szóhasználatban a magyar nép sámánja. A táltoshit alapjai ( A világfától a csodaszarvasig, a dobtól az alsó, felső, középső világig, a tűz tiszteletétől a révülésig ) mind megtalálhatok a hun-szkíta sztyeppi kultúrában, a néhány valóban fennálló különbség ellenére, mind visszavezethetőek egy közös gyökérre. Néhány a tévhitekből: „A táltost elhívják, a sámán tanulja” A táltosnak szinte minden népben elhívása van a feladatra, nemcsak nálunk, általában meg kell lenniük a jeleknek (pl. fölös csont), és akkor kezdik el tanítani! Tehát a táltos és a sámán is jelekkel, adottságokkal születik, és utána tanul! A magyar gyereket a hagyomány szerint 7 éves korában vitték el tanítani a táltosságra…A magyar ma is használja azt a kifejezést, hogy valaki valamire született (l. szakácsnak született, vagy született orvos). Bármilyen hivatásban el lehet jutni egy bizonyos szintig tanulással, de mesterré válni benne csak akkor lehet, ha valaki arra született (megvannak hozzá az adottságai, jó íz érzék, biztos kéz, hatodik érzék, stb. melyik szakmához melyik). „A táltos keresztény volt, a sámán pogány” Amikor a táltosról beszélünk, egyben több tízezer éves hagyományainkról is beszélünk, értelmetlen, és félrevezető a maximum 2000 éves kereszténységhez kötni, táltosok a keresztény hitvilág beférkőzése előtt is voltak, értelemszerűen nem lehettek keresztények. „A táltos nem használ semmilyen szert, a sámán bódító anyagokat, drogokat használ” A tudatállapot megváltoztatására a táltosnak is szüksége van. Hétköznapi állapotban ő is ember, a közösség megbecsült tagja. A világ tájain alapvetően sokféle módszert használtak, használnak. Hangszerek, dob, csörgő, csengettyűk, öltözetek, légzéstechnikák, testtartások, tánc, meditáció, éneklés, növényi főzetek (drogok, hallucigénok, dohány, alkohol) a teljesség igénye nélkül. Kimondottan hallucinogén anyagokat elsősorban a dél-, és a közép-amerikai sámánizmusban használnak. Európában és Ázsiában halvány nyomai vannak néhány törzsnél az Amanita Muscaria (légyölő galóca) használatának. Rokonainknál, a szorosan vett ázsiai, és szibériai sámánizmusban elsődlegesen a dob (táltosló, szarvas) a tudatállapot változás eszköze, ehhez kapcsolódik általában mágikus viselet (ruha, fejdísz, kesztyű stb), füstölő (általában boróka), élő tűz, illetve néhány népnél tükör, íj, vagy akár lófejű bot. Pszichotróp növényeket nem használnak. Konklúzióként a sámán és a táltos egymással szembefordítása értelmetlen, hiszen a táltos a sámánok nagy családjának tagja. Fehérholló Öskü Etyek, 2014-01-23

Két lábbal a földön, szemed a csillagokon

Feladatokkal születtél erre a bolygóra.

Hiábavalóak, a látomások, az utazások, révülések, ha itt a földön, nem próbálod megvalósítani őket.

Akár már most felejtsd el!

Nem attól leszel spirituális, hogy képzeletben, és elmúlt életekben bolyongsz!

Nem is attól, hogy mindig másokat próbálsz gyógyítani, miközben az életed egy katyvasz.

Gyere le a földre, és tegyél le végre valamit az asztalra!

Aztán jöhetnek megint a látomások....

Fehérholló Öskü, Karabaksa

Régi tavaszi
Régi tavaszi "pogány" hagyományainkról! Kedves hagyomány őrző, élő barátaim, a tavaszi ünnepkörben rengeteg olyan szokásunk maradt fenn, ami érdemes rá, hogy ápoljuk, fenntartsuk, és továbbadjuk az utódoknak is! Kérlek benneteket, minél többet éltessetek, vigyetek tovább belőlük, érdemesek rá. Őseink hittek benne, szent, mágikus rend szerint élték életüket. Ez a mi feladatunk is..... Húsvétkor ünnepeljük a természet ébredését. Eredetileg a napéjegyenlőséghez köthetőek a télűző, szerelem, termékenység teremtő szertartásaink. A kereszténység felvételével, ez enyhén eltolódott. Az ünnepkör időpontját 325-ben határozta meg a niceai zsinat a napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot kijelölve. Legismertebb és legegyszerűbb, de talán legfontosabb a locsolkodás, a férfiak ilyenkor sorra járták a házakat és különböző énekek, versek kíséretében locsolták meg (termékenyítették meg!) a nekik ezért cserébe piros tojást (érett petesejtet!) adó lányokat! Kiszehajtás, villőzés Egy szalmabábút többnyire menyecskének öltöztettek. A kisze a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője, amelyet a lányok énekelve végigvittek a falun, majd pedig vízbe hajítottak vagy elégettek. A kisze öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek: aki öltözteti vagy elsőnek felkapja, nemsokára férjhez megy, vagy ha véletlenül visszafordul a banya, akkor joggal lehet tartani attól, hogy visszajön a betegség a faluba, vagy rosszra fordul az idő. Miután levetkőztették és vízbe hajították, a lányok vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek, és hogy egészségesek maradjanak. A kiszehajtás után sok helyen a villőzés következett. A lányok villőnek nevezett faágakkal járták a házakat, ezeket a faágakat felszalagozták, olykor kifújt tojással díszítették. A kisze kivitele a tél kivitelét, a villő behozatala pedig a tavasz behozatalát jelképezte. Barkaszentelés. A szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villám elhárítására is. Sokfelé élt az a hiedelem, hogy a szentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert elszaporodnak a legyek és a bolhák, és egyéb rontásokat hozhat a gazdára. Azonban emellett jósló, varázsló, rontás elleni, bajelhárító szerepet is tulajdonítottak neki: a kert földjébe szúrt barkaág elűzi a férgeket, vagy a mestergerendán elhelyezett vagy tűzbe dobott szemek megvédenek a bajtól, villámcsapástól, de éppenséggel gyomorégés vagy torokfájás ellen is kitűnőek. Ételszentelés, lakoma Legfontosabb része a tojás, a kalács, és a hús, mint az újjászületés, az élet, és a bőség jelképei. Sok helyen használták mágikus célokra a szentelt ételek maradékait: a kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, máshol pedig tűzbe vetették a maradékot, hogy a túlvilágiaknak is jusson a szentelt ételből. Egyéb szokások Féregűzés, nagytakarítás, a ház körülseprése, hogy a boszorkányokat, kígyókat, békákat elhajtsák. Jellegzetes szertartás volt ilyenkor a tűzszentelés, keresztelő víz szentelése. Határjárás, célja a tavaszi vetések mágikus védelme volt A zöldágjárás a természet megújulását jelképező énekes játék volt, a kakaslövés pedig farsanghoz, lakodalmakhoz és aratáshoz is köthető népi szokás, de a húsvét egyik jellegzetességének is számított. Népi játékok, táncok, énekek, a teljesség igénye nélkül: Ulicskázás, hajujvárazás, karikázás, cickomozás, szinazálás, mancsozás, sajbózás, fogocskázás, csülközés, köcsögdobálás... Áldott tavaszt, bőséget, egészséget mindannyiunknak! Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta... Fehérholló Öskü, Karabaksa
Látomás Fehérholló fiáról..... 2004

Látomás Fehérholló fiáról..... 2004 "Szól a táltosdob, Ősök Ősének üzen, útat mutat utódoknak..." Köszöntelek benneteket Feleim! Fehérholló Őskü vagyok. 1968-ban születtem újra ebben a testben, az Enyészet havában, de történetem megértéséhez sokkal többet kell visszaforgatnom az idő kerekén, mintegy 1500 évet, Attila Nagykirály idejéig. Hallgassatok, én beszélek. Nagyjából 20 éves lehetek, gyógynövényeket gyűjtök a Bakony erdeiben, táltosnak tanulok. Szüleimet – egyszerű emberek – 7 éves koromban láttam utoljára, mikor Varsa – öreg tanítóm - kézenfogva kivezetett apám udvarából. Nehéz volt a szívem! De, azóta 13-szor hágott a Nap az ég legmagasabb fokára, 13-szor gyújtottunk új tüzet Karacsun–ünnepen. Az utolsó évet egyedül töltöttem a hegyekben, barátaim a növények, testvéreim az állatok. Zörög a haraszt a lábam alatt. Forráshoz érek, tükrében Varsa arcát látom, hívását hallom. Hazaindulok. Varsa jurtája a falutól távolabb áll, patak mellett, domboldalon, gyöngyvirágos réten. A füstnyíláson át öreg cserfa magasodik, Varsa fája, Istenfa. Nap Apám magasan jár már, pedig pirkadatkor indultam. Ahogy a közelbe érek, látom, hogy kicsit hátrébb új jurta épül. A falu apraja – nagyja serénykedik az öreg táltos irányításával. A jurta közepén fiatal nyírfa áll, köré építették a sátrat. Megdobban a szívem! Ez az én fám! Együtt ültettük, idejöttöm nyarán! Varsa mosolyát messziről látom, megnyugszom. Hazaérkeztem… Napra-nap, hétre-hét, a falu népe elfogadott, a saját jurtámban lakom. Varsa egyre inkább visszavonul, a Szereken már nem csak dobját melengetem. Révülök, az én számon át szólnak az ősök, és az égiek. Este van, fekszem a fűben, nézem a csillagos eget, Nimród Apánk, a Göncöl, a Tejút, őseim útja, az én utam… Elalszom… Álmomban megzendül az ég, morajlik a föld. Varsa ébreszt, még éjszaka van. Szavai súlyosan szólnak: - Az éjjel meghalt Attila. Más világ van. Sötét. A jövőt, még én sem látom. Eljött az idő. Felövezlek a tudással, és ahogy dolgunk bevégeztük, magadra hagylak. Egész ember vagy. A falu népe szeret téged. Szolgáld őket tudásod szerint. Én hívást kaptam, Attilával tartok. Pihenj, holnap sok dolgod lészen! Én beszéltem, Farkas nembéli Varsa. És ezzel magamra hagyott gondolataimmal. Vártam ezt a percet. Holnap avatásom lészen. Nem így képzeltem. Nehezen alszom el. Új nap hág a Bakony tetejére. Varsa kézenfogva vezet, s e szavakat mondja: - A napod gőzkunyhóban kezdődik, hogy felkészülj a Szerre. 7 x 7 kővel, hogy felérj a hetedik égbe. Tisztítsd meg tested, és szellemed. A máglya már ég. Vízasszony és Tűzember vár téged. A szertartástérre érünk. A máglya körül sok a nép. Csendben figyelnek. A szikrák az égig szöknek. Vízasszony elém lép, kioldja ruhám. Leengedem a földre. Zsálya füstjével körbevon engem. Öreg Istenre gondolok, a kövekre, a fákra, az állatokra, az emberekre. Testvéreim ők, egy vagyok vélük, és ők egyek vélem. Fejet hajtok, a kunyhóba lépek. Hétszer hét kő, hét korty víz - hogy áldást kérjek. Megérkezik az első hét kő, vörösen izzanak a kunyhó homályában, zsályát szórok rájuk, a tisztító füstöt mélyen belélegzem. Vizet öntök a kövekre, a felszálló gőztől gyöngyözik a testem. Őseim dalait éneklem. Hétszer hét kő, hét korty víz, hét ima. Az idő elmosódik, őseim útját járom, könnyű a lelkem. Utoljára nyílik az ajtó, Vízasszony az utolsó csanak forrásvizet nyújtja be. Visszatérek testembe, az utolsó áldást mondom, majd kilépek a kunyhóból. Mellette hatalmas dézsa víz, nyakig merülök benne. Vízasszony lecsutakolja testem. Kilépek, felveszem az előkészített tollas köpenyt, fejemre illesztik az agancsos fejdíszt. Szemem előtt szalagok. Léptemre csöngettyűk zengenek. Talpam alatt harmatos fű, fejem felett csillagok, tűz ég, körötte emberek. A hatalmas máglya fénye vörösre festi a körben állókat. Szikrák szállnak az ég felé. Dobok hangja szól, csörgők csörrennek. Belépek a tűz körébe. Lábam táncra mozdul. Köröttem hat táltos üti dobját, rázza csörgőjét. Hat táltos énekli énekét. Járom az ősök táncát körben és körbe, körben és körbe… Hat táltos, gyorsul a ritmus, körben és körbe, körben és körbe… Hat táltos, hat mágus, hat tanító, gyorsul a tánc, körben és körbe, körben és körbe… Hat táltos, három fehér köpenyben, gyöngyház fényében, napsárga övben, aranyszín hímzésben, Buda vére, Boldogasszony papja, Szeretet szerzetese. Három vörös köpenyben, sárkánytűz fényében, napsárga övben, vérszíne hímzésben, Attila vére, Naporcájú Égisten tisztelője, Tisztítótűz szertartója. Hat táltos, gyorsul a ritmus, gyorsul a tánc, körben és körbe, körben és körbe… Harmatos a fű talpam alatt, Földanyám termékeny erejét érzem, körben és körbe, körben és körbe… Lángok előttem, átszökkenek rajtuk egyszer, kétszer, háromszor. Nap Apám teremtő, tisztító tüzét érzem, szólnak a dobok, járom a táncot, szólnak a dobok… Szólítanak… Hat táltos, három gyöngyház fényében, három sárkánytűz színében. Lankad a tűz, de én csak keringek, körben és körbe, körben és körbe… Lankad a tűz, már csak parázs, átmegyek rajta, egyszer, kétszer, hétszer. Érzem tisztító erejét. Járom őseim táncát, míg testem bírja, erőm engedi… Pirkad már. Eddig bírtam. Elszáll az erőm, összeesik testem. Hat táltos leteszi dobját, felemelnek, és jurtámba tesznek. Három nap, három éjt fekszik a testem. Én felülről nézem. Köd gomolyog, felhő kerekedik, felhőből Hollómadár születik. Fehér a tolla, csillagfény a ragyogása. Testemre ereszkedik, lebontja szépen sorról sorra. Bőrről a szőrt, hajat, körmöt. Húsról a bőrt. Csontról a húst, ízekre. Szépen, sorról sorra körbe rakja, középen a csont marad. A csontot porrá töri apróra. Köd gomolyog, felhő kerekedik, Hollómadár körém telepedik. Fehér gomolygás. Fehér Holló teremtő méhe. Harmatfű illata, tavasz színe, friss sarj éled. Zsengezöld derengés, bába testesül, zöld vállkendőben tündöklő, Boldogasszony Zöldbúza Leánya. Port vesz, és a porból csontot gyúr, a csontra húst, a húsra bőrt, a bőrre hajat, szőrt és körmöt. Majd átölel, teste testemhez, ajka ajkamhoz ér. Csókol. Lélekzete áramlik a testemben. Életet lehel. Újra dobog a szívem, áramlik a vérem. Mozgatom az ujjaim, majd kinyitom a szemem. Három nap, három éj, ennyi telt el. A jurtámban fekszem… Lassan felkelek. Az ágyam mellett fehér gyolcs, patyolat köntös. Felveszem. Lovak patája dobban, vadvirág illatát érzem. Kilépek az ajtón a verőfénybe, körbehordozom tekintetem a tájon, a Bakony sötétlő erdei, a Balaton csillogó víztükre. Kiélesednek érzékeim. Hallom a nád susogását, feketerigó füttyét. A domboldalon juhász hajtja nyáját, hallom a kolompot, érzem subájának nehéz, nyirkos illatát. Még távolabb lovasok vágtatnak, íj pendül, vessző koppan a célban, fokos röppen, szablya villan. Lovak horkantanak, legények hujjognak - gyakorolnak, teszik a dolgukat. A jurta előtt, nem messze Varsa ül. Mellette új dob, csontszín kecskebőr, ölében napsárga öv, aranyszín hímzéssel. Jöttömre feláll, odalépek hozzá. Zsálya füstjét érzem. Letérdelek. Bal kezében farkasfejes, láncos botja. Jobb kezét homlokom fölé teszi, arcát égre emeli. Áldást mond: - Szól a táltosdob, ősök ősének üzen, útat mutat utódoknak. Mától neved Őskü, aki Fehér Holló fia. Hatalmamnál fogva felövezlek a Tudással. Veszi a napsárga övet, aranyszín hímzéssel, derekamra köti. - Mától testvérem vagy, Buda vére, Boldogasszony papja. Vedd ezt a dobot, használd legjobb tudásod szerint, mások igazítására, boldogítására! Veszem a dobot, érzem erejét. - Égorcájú Napisten Apánk világítsa bé utad, Boldogasszony Anyánk áldása vigyázza lépted. Ármány szívedhez ne férkőzzön! Én szólottam, Farkas nembéli Varsa. E szavakkal leengedi karját, átölel, magához szorít. - Dolgomat ezen a földön bevégeztem, eljött a te időd, én Attilával tartok. Jó utat néked testvérem! Botjával dobbant, köntösét vállára dobja, ködbe burkolódzik, s mire eszmélek, előttem fű zöldje, s ködfoszlány dereng. Hát ennyi, megtörtént. A fiatal fiú a múlté, aki itt áll – Őskü, a táltos! Dobomat homlokomhoz szorítom, majd lassan a jurtámba megyek. Érzem az Erőt. Eddig is szóltam a szellemekkel, kértem őket, de mostantól Őskü, a táltos parancsol nekik, s ők híven engedelmeskednek. De ez kétélű fegyver, eddig ők döntöttek, milyen kérést teljesítenek, most az én kezemben a döntés súlya. De ezt vállaltam. Mosolygok. Enyém az Erő, de enyém a Tudás is! És én tudom, hogy jól cselekszem, egyén boldogulására, világ jobbítására! Ez az Én Igazságom! Ez az Én Utam, Ősök Útja, s remélem Utódok Útja! Felnézek a jurtám közepén magasodó fára, Istenfa, Világfa. Fiatal még, de gyökere erősen kapaszkodik, mélyen nyúlik az alsó világba, sudár, karcsú törzse biztosan tartja koronáját, mely felér a hetedik égig. Szelet vetek, s a forgószél, fám körül az égig visz, sólyom képében szállok magasra, még magasabbra, s bejárok hetedhét egeket… Én beszéltem. Fehérholló Őskü

Kara-csun  A sötétség fordulása, a fény születése....  A csun jelentése a felfejtés szerint fordulás: Kara-csun, a sötétség fordulása, a legsötétebb éjszaka....Kara-fekete  Megosztanék veletek még egy értelmezést, kíváncsi vagyok a gondolataitokra!  Csunya = Női nemi szerv  Fent maradt mondás szerint- kilátszik a csunyája, becézett formában most is így nevezzük: cuna, cuni, punci, cuncus, puncus, stb. Van egy Mátyás királyos formában fent maradt népmese, ahol a lány félig felöltözve visz is , meg nem is ajándékot a királynak, a király kérdezi, hogy miért nem az alsó részét takarta el, azt feleli: - a melleimet magam nevelgettem, a csunyámat meg a jóisten adta! Tudnunk kell, hogy a természeti vallásokban, mint amilyen a magyar táltoshit is volt, a legszentebb dolgok közé tartoznak a termékenység, az élet, a nemzés, és az ezzel kapcsolatos szimbólumok! Tehát ez is azon szavaink közé tartozik, amit a kereszténység ferdített el, és a nő legszentebb részét negatív értelemben kezdte el használni, így lettek a szerintük nem illőből,

Kara-csun A sötétség fordulása, a fény születése.... A csun jelentése a felfejtés szerint fordulás: Kara-csun, a sötétség fordulása, a legsötétebb éjszaka....Kara-fekete Megosztanék veletek még egy értelmezést, kíváncsi vagyok a gondolataitokra! Csunya = Női nemi szerv Fent maradt mondás szerint- kilátszik a csunyája, becézett formában most is így nevezzük: cuna, cuni, punci, cuncus, puncus, stb. Van egy Mátyás királyos formában fent maradt népmese, ahol a lány félig felöltözve visz is , meg nem is ajándékot a királynak, a király kérdezi, hogy miért nem az alsó részét takarta el, azt feleli: - a melleimet magam nevelgettem, a csunyámat meg a jóisten adta! Tudnunk kell, hogy a természeti vallásokban, mint amilyen a magyar táltoshit is volt, a legszentebb dolgok közé tartoznak a termékenység, az élet, a nemzés, és az ezzel kapcsolatos szimbólumok! Tehát ez is azon szavaink közé tartozik, amit a kereszténység ferdített el, és a nő legszentebb részét negatív értelemben kezdte el használni, így lettek a szerintük nem illőből, "csúnya" szavak és beszéd! Így: Karacsun (kara-fekete) a fekete asszony, a sötétség, elnyeli, majd megszüli a fényt, teremt, évről-évre újra és újra, ahogy minden más, minden anyagi forma is, az asszonytól, a nőtől születik! A két értelmezés nem zárja ki egymást, hanem szerintem épp erősíti, hiszen minden születéskor fordul a világ kereke... Jankovics Marcell képe a Magyar Népmesék sorozatból

Versek :

Adyhoz....

Góg és Magóg fia vagyok én

vér, bor, szerelembe sarjadt vak remény

elveszve tér, idő végtelen vén egén


keserű magyar regék közt

fájdalomba, szűz vágyba tiport elbukott regény


Meddig viszem fájdalom Krisztus keresztjét

Sion hegyén vánszorogva tovább

meddig tartom magamon Isten büntető kezét


mikor hagyom fel bor, vérgőzös eszmék

keserű, csatakos lila ködét.....


Góg és Magóg fia vagyok

velejéig pogány életben lüktető

dalban rianó

magyar rögben éltet kereső

véges-végtelen ős eredet erő


Kara Kám a régi-új Kaján


2102 Szeptember 29

Hajnal



Mikor éjszaka vihar volt
és dörgött az ég, villámlott
nem tudtad még, mi az
amiért a villám újra és újra

eltalál....

Felgyújt és eléget
rombol mindent
mi álom volt
és nem valóság

eltalál?

Facsaró szívvel
dideregve ébredek fel
mikor az álom
vagy a valóság

megtalál.

Új hajnal új melegével
lélegzem lélekzeted
éber álommá álmodó
szíved szívemhez

hazatalál...

2012 Szeptember 29

Futva futok hozzád Földanyám belőled születtem,egy szívdobbanás, részed vagyok, nem más életem egy szempillantás...

Futva - futok

Futva futok hozzád Földanyám
belőled születtem,egy szívdobbanás,
részed vagyok, nem más
életem egy szempillantás...

2013 január 30

A láp mélyén....



végtelen-véges erő
ős hős nagyapa áll
a kifosztott vár
égő palánkján
ég az örökség
az eres szemeken
fáradtság és szomorúság
a társak hevernek szerte
vagy futva hátukat mutatva
elveik eltemetve
gondolat kel, merre
ugrani a tűzbe, vérbe
feledve azt, hogy merre
és miért éltek a nagyapák?

mit kell tenni, hogy ne vesszen
egyszer újra éljen a varázs?

Nagyapa elindul
a láp felé
a nádtorzsok mélyére
rejteni az izzó parázst

míg a mélyben
a föld alatt
elterjed
erőre kap

s mikor felkel a nap
útjára indul
vértűzviharként
elsodorva mindazt
mi béklyóba köti
a Népet és Hazát

2012 szeptember 29

Játék

Fény árny játék
feketén fehéren
vagy sárgán kéken
mint az életben

az életem

egyszer jelmezben
kétszer védtelen
háromszor testetlen
hetedszer esztelen

szerelem

de belül ezerszer
ezer meztelen
szent feszület
várja sorba kelve

hogy megszülessen

Képzelt levél - Trianon margójára

Kedves Öcsémnek

Vár állott, s most kőhalom
A lélek valahol elhagyott
Engem, a magyart, ki örökkön
Kötődött a röghöz

Sírunk most, mert elvették akkor
Mindazt mi miénk volt egykor
Őseim vérükkel védték
Számukra ez volt az érték

Jöhetett Habsburg, török vagy tatár
Aratott rendben a halál
De ha vesztett, csatában vesztett
Csak a test halt meg, nem a lélek

Elvehették a földet
Az ember nem tört meg
Arrébb kerülhetett a határ
De magyarul szólhat ma is a táj

Rajtad múlik…..

A múltra emlékezni, nem feledni kell
Élni pedig most!

A régin kesergünk, sok hűen igaz
Közben látjuk, új Trianon van
Kosztért és kvártélyért vált hazát
Egymillió magyar

Ürügyből soha nincs hiány
Először is ott van Orbán, meg Gyurcsány
Svájci frankos hitelhez kevés a dohány
No meg sok a zsidó, meg a cigány

--------------------------------------

Álmot látok ma, áll még az Egri vár
Fokán Dobó István a kapitány
Mellette maroknyi nyugdíjas veterán
S talán néhány ifjonc áll

Az egyik suhanc a kapitány elé áll
Nagyuram – szólók ám 
Nem kaptam veszélyességi pótlékot
Pedig akciós a konyharobot

Meg a tévém sem elég nagy már
Nekem ennél több dukál
Az angolnál több a pénz
És jobb a koszt, ha talján.

Írják a kinti rokonok, kolbászból a kerítés
S mindenki már csak rám vár
De semmi vész kapitány
Itt marad a családból anyám, és a bolond bátyám

Írok is majd, meg hazaszólok szkájpon
Küldök pár jó szót, bárhol járok a világon
Néha virágot, meg fényképet, kapitány
Sokat gondolok majd ide, hiszen ez a hazám!

--------------------------------------------------------

Az én dolgom kitartani itt drága testvér
Várni a hívást, és a lányomnak, fiamnak 
Mondani a régi regét, vetni a búzát
Énekelni a dalt, és tisztán tartani a forrást....

Hogy egyszer, ha hazajönnél talán te, vagy az unokád
Álljon az a vár!
Ne csak a mesékben legyen újra szerető hazád

Mert ez meg rajtam múlik

Ölel szerető, bolond bátyád

Fehérholló Őskü

Bugac, Felsőmonostor

2015. 06. 04.

Ősz Burkussal

Jámbor, suta a hangulatom
járom a ködös belvárost
mellettem Burkus kutyám keres
egy talpalatnyi helyet
de nem lel....

körülkerített bokrok és terek
földre szegett tekintetek
szűzi rend és tisztaság
műanyag szagú virág
domestos szagú halál...

keresünk tovább és lásd
a híd lábánál két bokor áll
kitaposott fű, csenevész fák
Burkus még botot is talál
20 m2 hiba a mátrixban....

2012 október 16

Ki vagy te?

Ki vagy te nekem
én másik felem
aki él bennem
és mellettem

Mimozaillatban
pillangó alakban
éjmélykékben
suttogva nevem

Szomorúfűzben
ringó víz ölében
smaragdzöldben
könnyezve nevem

Nevetőmosolyban
bússzomorúajakban
ledérkoszorúban
áhítva engem

Napsugárköd
hajnalmezőn
bólintó öregtölgy
bűvölő körében

Szótlan sután
félve ölellek
figyelve érek e annyit
amennyit érek

Talán elhiszem
hogy jó vagyok
és újra körbeér
köröttünk életem

Holló

2012 november 8

Ha minden kék
bennem, és körülöttem
miért kell még
tovább mennem

Ha itt a teljes
miért keserítem
saját életem
semmiséggel

igen

"örökkön zúg a tenger
és örökkön kicsik a dolgok"

akkor miért próbálom
mégis újra és újra

a reményt.....

2013 április 14

Fényköd hull
szarvas jár
csend rezzen
bólint már

Ködből font
lajtorján
álmot lát
ébred már

2013 szeptember 19

Látom a hegyeket.
Látom a hegyeket
csupaszok a fákat kivágták rég.

Várom a madarakat
Várom a madarakat
csönd van lelőtték őket a húsukért.

Keresem a patakot
Keresem a patakot
eltűnt ahogy az álom véget ért

Mikor ébredünk?
Mikor ébredünk rá,
mikor, hogy a világ már nem él

eljött az idő, talán már késő.....

2013 november 14

Szer

Halál, születés vagy
képzelgés
Páncél, jelmez,
átlényegülés
Akarat, erő vagy
elfogadás

Mindig egy lépés

Bolondnak nézel
rajtad áll
Szentnek tartasz
rajtad áll
Követsz vagy sem
rajtad áll

Mindig egy lépés

Ha gondolkoztál rajta
elvész
ott voltál, láttál és mégsem
láttál
Ha sírtál vagy nevettél
megtörtént

Egy újabb lépés

2014 augusztus 15

Szabadság

Ma is választok
mint minden reggel
keltemben

Boldog leszek
mert csak így érdemes
élni az életem

Kérdezhetik mások
Holló miért így döntesz?
gondolkozz!

Ez nem helyes
neked ilyennek, meg ilyennek
kell lenned

Ezt már játszottam
sok-sok évet, évtizedet
megfeleltem

Próbáltam olyan lenni
amilyennek mások képzeltek
feketének-fehérnek

Általában sikerült, néha nem
jófiúnak lenni
mindenkinek

Most már csak figyelek
ki az aki elfogad olyannak
amilyennek

Ki az aki bírál
jobban tudja nálam milyennek
kéne lennem

Mosoly van bennem
elfogadom mindegyiket
szeretetben

Válaszutak vannak mindig életemben
a szakaszok néha nehezek
néha könnyűek

Keresni tovább azt aki vagyok
szélben szórt szikrák közt
rátalálni

Ez az életem......

Holló

2012 október 30

Fekete forgószél
rémiszt magával
egy király fél
minden vagyonával

Bár talán semmi
az mit birtokol
hisz ha félti
veszti a bolond

Mindegy hát
bolond vagy király
ha jön az elmúlás
nincs semmid már

Miért ragaszkodom
néha mégis a játékhoz
nevetek és sírok
félek és rajongok

Lelkemből a vihar
néha letisztul
szememből az
eső elcsitul

A cseppek bennem
magamat táplálják
ahogy szemlélem
kívül a tájat

Lassan megbékül
mélyen az élet
a tenger elszentül
nyugszik a lélek

2013 február 6

Lépdelek lefelé
ahogy
hullik a levél
egy újabb ősz
kopog vállamon

Telnek az
évek
temetetlen
új meséket
mondok a halálról

Nézek körben
hogyan
múlik rendben
újra és újra
az élet fonala

Csak figyelek
csendben
kell-e értenem
miért és merre
folyik az életem

Híd vagyok
átjáró
talán magamnak
kicsit korhadó
de megbízható

Vagy a folyó
lehetek
néha romboló
vagy szomjoltó
életet éltető

Levél lehetek
sodródó
zöldben születő
arany-sárgán
hulló elmúló

Talán mind egy.....

2013 október 3

Őr áll újra
a Vigyázó tetején
Hajnal virrad
a Havasok jegén

Elindult régen
a sarjadó gyökér
Fonódik végre
kenderből a kötél

Ott mélyen bent
a lelkekben
Megébred
Erdély

2014 november 25

Vándor Magyar

Öreg kút gémjén
Az éj csillagösvényén
Vének figyelnek
Fordul az égi szekér
Vándor magyar hazaér

Etyek 2014.03.20

Esőben


Viharlélekben élek

hideg esőben félek

lépni az életben


Egyedül lenni mindig

tovább menni a hídig

hetedik ízig


Zápor esőben

ázó szárnyammal

verő lélekben

szárnyra kelni


lélek lélekzettel

tovább repülni

mikor húz minden

és mindenki


mégis szárnyra kelni

tovább repülni a hídig

mert tudom

hogy várnak már....

2012 Szeptember 29

Éltem életeket
számost számolatlant
voltam táncos éjben
mákszem a képzeletben

viharban hajó tántorgó
tányérban rozsdás szög
ősszel szarvas bőgő
tavaszban pillangó repülő

fényben fázó, nevető
sötétben síró könnyező
szívben vérrel lüktető
embernek születő

és mi leszek ha újra születek....
ezt elképzelni sem tudod és tudhatom....
de szeretni szívvel élni
azt fogok, csak ezt mondhatom

2012 oktober 4

Fent vagy a hegyen
ülj le és figyelj csendben
mi az amit látsz
aztán vissza a völgybe
és nézd meg amit hoztál

A hegy tetején
amit kapsz tapasztalás
igaz látomás
de itt a földön dől el
hogy mennyire jutottál

2012 október 26

Előfordul velem
veszélyes helyen
többet gondolok
magamról
mint aki vagyok

vagy nem bízok
magamban, sem másban
egy tőről fakad
bennem
a két tapasztalás

Egyszer sok
egyszer kevés
néha pont elég
billeg az
önbecsülés

Megtalálni a tengelyt
ki vagyok, honnan jöttem
Merre megyek
és viszek másokat
életemben

Tudok-e szólni
amikor azt kell
és csendben lenni
amikor azt kell
maradva figyelemben

Biztosan talán soha
nem tudhatom
de fel kell vállalnom
hogy én vagyok az

aki a döntést hozza....

és te sem foghatod másra!

2012 november 30

Eltelt újra egy év...
jöhetnek a fogadalmak
tudod-e tartani
önmagad, olyannak amilyen vagy
nézz vissza...

tudtál
szeretni, ha kellett
igent mondani
kiszáradó szemmel
figyelve arra mit érzel
és mit érez a másik?

tudtál
akarni, ha kellett
tovább menni
fakadó lélekkel
látva a szivárványt
fényleni a ködben?

tudtál
sírni, ha kellett
a sötétből kiszakadva
vagy csak mélyen bent
hogy senki ne lássa?

tudtál
nevetni, ha kellett
repülve a szélben
a köveket felejtve
szabadon lélegezni?

ha meg tudtad tenni
akkor nem kell fogadni
csak megélni újra és újra

azt aki te vagy
és csak te lehetsz

senki más
ebben az életben...

2013 január 2

undefined

Suttognak az állatok
Vajon van-e még ember
aki hallja őket
vagy csak mi vagyunk
akik hánykolódva alszunk

Suttognak az állatok
vajon van-e még hely
ami befogadja őket
vagy csak a város van
ahol álmok nélkül alszunk

Bánya és korom,kerítés
beton és fakitermelés
szemét, közöny és kétkedés
vajon van-e még
akivel az Ősök álmodnak

Ki az, aki marad velem
élve marad életében
megvárja Fehérlófiát
hogy legyen még EMBER
akit itt talál

2014 február 11

Sárkányszív dobban
a fakó létben
ármány vagy varázs
a parázs
Tűz és máglya ég
mindkettőben

Szülés a halál
Harc a béke
Tündök a kés éle
fényesre fenve
méreggel kenve
érhet a szívbe

Vigyázz lehet
kétélű penge
másra fenve
magadat ölöd vele
aprókat vágva
mély sebet ejtve

Tisztító tűzben
tisztuló elme
lehet újra a
lélek tükre
és a mérleg
nyelve

2014 november 18

Haikuk, Tankák:

Őszarany varázs
Tisztuló gondolatok
Cseppben az oltár

Tűzéletben
kék Tengri ölében
áldáslélekben

Tavasszal nyíló
Cseresznyevirág álom
Ébredő lelkem

Árnyak a ködben
nem rezdül mégis érzed
megtörténhet most
hogy felébredsz már végre
vagy egy újabb álom vár...

Elveszni térben
megtalálni lényem
elveszni újra

Ködfátyoljáró
tisztító tél lélegzet
látlak már jönni

Tengerkék felleg
Viharlélek átjáró
Föld és ég között

Járom a táncot
a lelkek útját újra
véget nem érőn

Örök változás
állandó körforgásban
te vagy az alap

Szarvaslelkemben
hazamennék már újra
ahol vár a fény

Szemedben látom
messze távolodtál már
öreg tanítóm

Hunyt szemben élő
képek egy más világból
vezessetek most

Mint régen, úgy most
változás van a térben
más kép mint régen

Középpontomban
ha nem veszítek fókuszt
mindig süt a nap

Éjmélykékben él
valahol mélyen bennem
a hazatérés

Ha sok a teher
összeroskadsz alatta
ne várj, tedd le most

Végtelen kékben
amikor felkel a nap
ébredsz Istenben

Lassuló létben
Ködsubát ölt a puszta
Szentül a lélek

Egyedül indulsz
ha figyelsz kívül-belül
testvérek jönnek

Hívogató ősz
őszülő bölcsességed
az elengedés

Hajnali virág
mosolya szemében az
életem ébred

Álltam már sziklán
létem születésnapján
tűzerdő lángján

Őszi hajnalban
álmomból jel az égben
darvak vonulnak

Az erő lehet
kecses és varázslatos
mégis elveszejt

Mesékben élnek
sárkányok és tündérek
néha emberek
ezen a földön mégis
egy másik szebb világban

Ölelésedben
felolvadt akkor az én
és nem maradt más
csak a törékeny létben
egy múló tiszavirág

Nagyapa kövek
ezer és ezer évek
tudása titka
bennetek rejlik mélyen
ahogy a kérdés bennem

Eszedbe jutok
gondolatod virágzik
lélekharangban

Szépnek születni
műveltként sziporkázni
bölcsnek csak lenni

Mint késő ősszel
ahogy hullik a levél
és újra föld lesz
úgy leszek magam az egy
az örök körforgásban

Cseppben a tenger
szemedben a mindenség
teljesben teljes

Kerestem sokat
a megvilágosodást
és itt volt mindig

Vártam már régen
hajnali víztükörben
látni a csodát
lelkemet nap fényében
önmagam más szemében

Néha még félek
kemény élet a vadon
néha remélek
pedig erős is vagyok
vadász utamból kotrodj

Ahogy fent úgy lent
figyelem a végtelent
ahogy kint úgy bent

Én Édesanyám
mosolyod a végtelen
fiatal élet

Próbáld ki egyszer
ha elkezdesz nevetni
mindent másképp látsz

Csak rajtam múlik
észrevenni a csodát
vagy teremteni
a pillanatban élve
ha alszol, lemaradtál

Teljes nyugalom
Bizalom és bölcsesség
végtelen derű
tiszta, könnyű, hideg tél
erőben élek benned

Járom életem
Elhiszem hogy gyönyörű?
Szakadó szívvel

Elringatsz engem
Boldogasszony Földanya
Zöldbúza lánya

Létben lélekzem
Megengedem magamnak
Hogy csak szemléljem

Hűsborongós nyár
Fázik talpam és lelkem
Szivárvány jön már

Kövek és a fák
Egy pillanat az úton
Örök változás