🍂 TanĂ­tĂĄs az ƑszrƑl, az összegzĂ©s Ă©s az Ƒsök idƑszakĂĄrĂłl

Nézz csak szét a természetben, testvérem. Låtod, ahogy a fƱ mår elsårgul, a nap fénye meglågyul, és az ég kékje mélyebb, tisztåbb lesz?

A KĂ©k Ég lassan nem perzsel, hanem figyel. Földanya megpihenni kĂ©szĂŒl.

Érkezik az Ƒsz – az Ƒsök, az összegzĂ©s, az Ă©rĂ©s Ă©s a csendes visszanĂ©zĂ©s ideje.

đŸŒŸ Az Ƒsz a szĂĄmadĂĄs ideje

Ɛseink mĂ©g tudtĂĄk a törvĂ©nyt, mi hajlamosak vagyunk vĂ©gigrohanni az Ă©letĂŒnkön: a nyĂĄr a cselekvĂ©s, az Ƒsz a szĂĄmadĂĄs ideje.

Ne kezdj azért hirtelen szåmolgatni, csak kérdezd meg magad:

Mit arattĂĄl ebben az Ă©vben? És mit hagysz hĂĄtra magad mögött?

A fĂłkusz, a figyelem kintrƑl lassan bentre terelƑdik, hogy mire elĂ©rkezik a tĂ©li napfordulĂł, a Karacsuny, lehulljon rĂłlad minden, ami nem szolgĂĄl mĂĄr


đŸŒŹïž RostĂĄld ki a magot

RostĂĄld ki a magot.

A kalĂĄszt kicsĂ©plik, a pelyvĂĄt elviszi az Ƒszi szĂ©l, csak a tiszta szem marad meg a hombĂĄrban. Tedd ugyanezt a lelkeddel Ă©s a mindennapjaiddal.

Ami felesleges teher, hiĂșsĂĄg, fĂ©lelem, harag, meg nem Ă©rtett sĂ©relem, azt engedd el – fĂșjja csak el a szĂ©l.

Csak azt tartsd meg a szĂ­vedben, ami tĂĄplĂĄl, ami erƑt ad a közelgƑ hidegben: a tiszta szĂłt, a barĂĄtaidat, a csalĂĄdot, az elvĂ©gzett munka bĂ©kĂ©jĂ©t Ă©s örömĂ©t.

🌳 Tiszteld az Ƒsöket

Tiszteld az Ƒsöket.

Ahogy a levelek visszahullanak a földbe, hogy a fĂĄk gyökereit tĂĄplĂĄljĂĄk, Ășgy közeledĂŒnk most mi is azokhoz, akik elƑttĂŒnk jĂĄrtak az ösvĂ©nyen.

Ɛseink tudtĂĄk, hogy senki sem ĂĄll egyedĂŒl a vilĂĄgban. Amikor Ƒk jĂĄrnak a fejĂŒnkben, nem a porladĂł csontokra gondolunk, hanem a hagyomĂĄnyokra, a tudĂĄsra, a bölcsessĂ©gre, amit rĂĄnk hagytak.

Ha ma nehéz egy döntés, ne a vilåg zajåt kérdezd; ållj meg egy percre, nézz fel a csillagokra, és kérdezd meg:

Mit tenne most nagyapåm? Mit mondana dédanyåm?

Ɛk szĂĄmtalan dolgot Ă©ltek meg. HĂĄborĂșk, jĂĄrvĂĄnyok, nĂ©lkĂŒlözĂ©s
 IsmertĂ©k az utat a sƱrƱ ködben is.

đŸ”„ És te mit tehetsz?

Lassan kĂ©szĂŒlj a belsƑ csendre.

A jĂłszĂĄg a karĂĄmok felĂ© hĂșzĂłdik, az ember elteszi a nyĂĄri dolgait, elcsendesedik, kĂ©szĂŒl a tĂ©lre. A kĂŒlsƑ tĂ©r szƱkĂŒl, de a belsƑ tĂĄgul.

Ma is pont erre van szĂŒksĂ©gĂŒnk: nem kell minden viharba beleĂĄllni, harcolni, vitĂĄzni. Pörögni felesleges dolgokon


Figyelj a tƱzre a hĂĄzban Ă©s magadban. Hallgasd a lovak fĂșjtatĂĄsĂĄt, a fĂĄk zizegĂ©sĂ©t, a szĂ©l hangjĂĄt, nĂ©zd, ahogy leszĂĄll a köd, Ă©s tölts idƑt azokkal, akik veled ĂŒlnek a tƱz körĂŒl.

🌌 Csendesedj el Ă©s kapaszkodj a gyökereidbe

Nincs ebben semmi bonyolult. Tengri elkĂŒldte a hƱvös szeleket, hogy megtisztĂ­tsa a szemedet Ă©s a lelkedet.

Állj meg, köszönd meg a nyår ajåndékait, adj hålåt a gyökereidnek, és csendesedj el.

Mert csak az a fa bĂ­rja ki a tĂ©l hidegĂ©t, amelyik Ƒsszel erƑsen megkapaszkodott a földben.

HasonlĂł cikkek

đŸ€Č Hogyan tudsz segĂ­teni az embereken?

SzigorĂșan csak a sajĂĄt ĂĄllĂĄspontom, lehet, te mĂĄskĂ©pp gondolod. 🙂 Figyelem, valahogy olyan emberek kerĂŒlnek körĂ©m, akik ĂștmutatĂĄsra vĂĄgynak, keresnek

🍂 TanĂ­tĂĄs az ƑszrƑl, az összegzĂ©s Ă©s az Ƒsök idƑszakĂĄrĂłl

Nézz csak szét a természetben, testvérem. Låtod, ahogy a fƱ mår elsårgul, a nap fénye meglågyul, és az ég kékje

đŸ„ A szertartĂĄsokrĂłl, rĂ©vĂŒlĂ©sekrƑl Ă©s utazĂĄsokrĂłl mĂ©g egyszer


Mert lĂĄtom a posztok alatti boncolgatĂĄst, az elme pörgĂ©sĂ©t
 🩅 A madĂĄr is visszatĂ©r a földre A KĂ©k Ég alatt

🍂 A halálról

🌳 Amit az Ƒszi fĂĄk tanĂ­tanak NĂ©zd meg a fĂĄkat most, hogy sĂĄrgulnak a levelek: egyetlen tölgy sem kapaszkodik kĂ©tsĂ©gbeesetten

🌿 A jelenlĂ©t szentsĂ©ge egyszerƱ, Ă©s mĂ©gis oly nehĂ©z


🌿 A jelenlĂ©t szentsĂ©ge egyszerƱ, Ă©s mĂ©gis oly nehĂ©z
 „Azt kĂ©rdezed, miĂ©rt?! Közhelyeket fogok mondani, amiket te is tudsz
 de

A samanisztikus utak gyakorlatairĂłl

🩅 A sĂĄmĂĄnisztikus utak gyakorlatairĂłl Te jĂĄrtĂĄl mĂĄr parĂĄzson, ĂŒltĂ©l izzasztĂłkunyhĂłban? Gyakorolsz valamilyen szellemi utat? Valamit, ami segĂ­t nĂ©ha megĂĄllni

SzabadsĂĄg Ă©s felelƑssĂ©g a Tengri hitben

🩅 SzabadsĂĄg Ă©s FelelƑssĂ©g – avagy – Meg tudsz menteni valakit a sorsĂĄtĂłl??! Tengri hitĂ©ben az ember nem egy eleve

Paråzsonjårås Fehérhollóval

ParĂĄzsonjĂĄrĂĄs – amikor a tƱzön ĂĄt önmagunkhoz Ă©rkezĂŒnk November 1. kĂŒlönös nap. Van, ahol Mindenszentek, van, ahol Halloween, de bĂĄrhogyan

Izzasztókunyhó Fehérhollóval

đŸ”„ Az Ășj kenyĂ©r ĂŒnnepĂ©n – IzzasztĂłkunyhĂł szertartĂĄs TeremtsĂŒnk bƑsĂ©get… Írd be te is a naptĂĄrba, Ă©s gyere el, fordĂ­tsunk