🌿 A jelenlét szentsége egyszerű, és mégis oly nehéz…
„Azt kérdezed, miért?!
Közhelyeket fogok mondani, amiket te is tudsz… de mégis ez van, működnek, csak sokszor elmegyünk mellettük, elkopnak, mint a szép szavak, ha sokszor használod őket…
Amikor eszel, egyél…
Amikor alszol, aludj…
Amikor szeretsz, szeress…
Ne akard mindig megfejteni, szétboncolni, cincálni, marcangolni…
Csak éld meg, az éppen elég.
Sírj, ne kérdezd, hogy miért és meddig.
Nevess, amikor nevetned kell.
Ölelj, amikor ölelhetsz.
Mert rövid az élet.
Egyet pillantasz, és eltelt.
És te ott ragadtál valahol:
próbáltad megérteni, amit csak élni kellett volna…”
Írtam egy régi írásomban, de néha nekem is figyelmeztetnem kell magam…
🍂 Amikor még az érzéseinket is elemezzük
Hányszor kapjuk magunkat azon, hogy még a saját érzéseinket is láthatatlan táblázatokba rendezzük, elemezzük és próbáljuk kontrollálni?
A világ elhitette velünk, hogy ha valamit szétszedünk darabjaira, akkor uralni is tudjuk.
Pedig ha egy vadvirágot sziromról sziromra széttépsz, hogy megértsd, nem a virág titka lesz a kezedben, csak a hervadása.
🤲 A lélek nem egy elromlott szerkezet
Ugyanezt tesszük egymással is. Ha valaki megtorpan melletted a sárban, az elme reflexből javítani akar: jönnek az okos tanácsok, a stratégiák, a boncolgatás.
Pedig a lélek nem egy elromlott szerkezet.
Sokszor egyetlen néma, őszinte ölelés többet gyógyít, mint száz bölcs mondat. Az ölelésben ott van a föld, a biztonság és az a csendes bizonyosság, hogy nem vagy egyedül a bajban.
🌊 A tudatos jelenlét egyszerűsége
A Kék Ég alatt a folyó sem elemzi a medrét, csak folyik tovább, míg eléri a tengert. Te sem lehetsz mindig „okos” és „tökéletes”.
Az élet egyetlen fuvallat: egy pillantás, és elszállt a széllel. Kár lenne a partvonalon ragadni a fejünkben, miközben a szívünk csak élni akar.
✨ Ne fejtsd meg: éld meg
Ne fejtsd meg: éld meg.
Akkor is, ha nevetsz, és akkor is, ha fáj…