Kategória: Versek

az igazi spiritualitás… sírni, amikor fáj nevetni a viccen, szeretni, szállni a széllel, látni a gyermekek mosolyát, érezni a könnyek sós ízét arcodon…. ölelni kedvesed

Fehér a tájFeketén szállRévül HollómadárVére hull cseppCsepp vére hullTér aláHol földet érKödgomolyVére füstLázmadárTávol a tájLázban járVérhullóÉjmadárMi tőle jönLázadásCsepp vérből elmúlásCsepp vérből tűz és lángolásBörtönéből átjutásFehér

Góg és Magóg fia vagyok énvér, bor, szerelembe sarjadt vak reményelveszve tér, idő végtelen vén egén keserű magyar regék köztfájdalomba, szűz vágyba tiport elbukott regény

Egyszer talán ott leszekamikor nem kereselegyszer talán ott leszek Egyszer mikor elfelejtedhogy ki vagyok, és voltam nekedegyszer mikor elfelejted Nyugalom van bennemolyan, amit te nem

A felhők éjkék soraa darvak hangjavásznon a cseppenőbor vérvörös nyoma minden az Ősöm Számban az élet parazsaszívben a dobok hangjatüzekben lüktetőnagyapák kacaja minden az Ősöm

A múltat pókhálóSzövi átOnnan vakkantJó Burkus kutyám Ködbe veszik márArra jár régAhol semmi nem fájAhol földbe ér az ég Szimatol, figyelTalán ránk várEldobott botokat keresCsillagok

Gyönyörű nők izzító ölébenFájdalomból kovácsolt szablya életemKettévág mindentMi nem felel a kérdésre „Ki vagy te?” Éjgyermek farkasok vonyító ködébeolvadó könnyekben oldódó létemaz utolsó válaszMely elvisz