Gyönyörű nők izzító ölében
Fájdalomból kovácsolt szablya életem
Kettévág mindent
Mi nem felel a kérdésre „Ki vagy te?”

Éjgyermek farkasok vonyító ködébe
olvadó könnyekben oldódó létem
az utolsó válasz
Mely elvisz a végtelen végére

Holló károgásban tündérek
emberkednek a létben
látó szemükben a vakító fáklya
a túlpartra mutat, mint régen

S egyszer, ha átölelem a halált
ezt a jól ismert táncoslányt
áttangózunk végre
egy holdfényes sámán éjszakán…

Holló