A szertartásokról

Egyre kevesebb szertartás marad az életünkben, de miért fontos, hogy újra adjunk teret a rítusoknak?

A mai világ butaságnak tartja, mert azt méri, aminek ára van, amit el lehet adni, vagy amit meg lehet fogni. A rohanó ember szemében a szertartás időveszteség. Értelmetlen ósdi butaság….

De az igazság egészen más.

A rítus megállítja az időt egy pillanatra, kiemel a mindennapi rohanásból, és megmutatja: itt vagy, jelen vagy.

Nem varázslat, nem babona, és nem egy portál a mesevilágba. A rítus a lélek kapaszkodója.

Nézd meg a mai embert: siet reggel, siet este, egyik nap folyik a másikba. Nincsenek határok. A munkája befolyik az otthonába, a gondjai beülnek vele az asztalhoz, s a napok úgy pörögnek le, mint a homok a markodból. Ennek az a vége, hogy az ember megáll, és azt veszi észre, hogy elrepült valamikor tíz, húsz év…., de hol voltam én közben?

A szertartás az a pillanat, amikor megállsz, leütöd a cölöpöt a földbe, és azt mondod: állj.

Az emberi elmének és léleknek kellenek a szent pillanatok.

Amikor egy csepp bort a földre öntesz.

Amikor átlépsz egy küszöböt, és elengeded a nap terhét.

Amikor a család megáll az asztal körül, és együtt töri meg a kenyeret.

Amikor meggyújtasz egy tüzet, az Őseidre emlékezve.

Amikor egy mennyegzőn igent mondasz a kedvesednek.

Amikor bemutatsz egy csecsemőt az égnek.

Amikor elbúcsúzol valakitől, aki elment, és nem csak „túlesel” a temetésen, hanem valóban oldod a gyászt magadban.

A szertartás szánt szándékból fakad. Megemeli a mindennapot. Fényt ad a szürkeségnek.

Ha megszünteted a szertartásokat, a világod lapos lesz. Nem lesz benne ünnep. Nem lesz benne életszakasz-váltás, csak öregedés. Nem lesz benne mélység, csak felszín.

Az Ősök ezt tudták. Nem az számít, hogy pontosan hogyan, és mennyire cifrázod a dolgot, hány gyertyát, vagy mekkora tüzet gyújtasz. Az számít, hogy abban a pillanatban teljes lényeddel jelen vagy. Abban a pár percben összekötöd magad a földdel, a többiekkel, meg azzal a nagyobb renddel, ami fölöttünk van.

Ez az igazság. A szertartás nem a múlt maradványa, hanem az egyetlen dolog, ami megőrzi benned az embert a rohanó világban.

A rítus a lélek tisztasága és a szándék ereje.”

Ne hagyd veszni, se a szertartásokat, se a lelkedet.