A látomáskeresés szertartásról /rejtezésről / kiülésről

🌿

Nem valami újkeletű ezospiri maszlagról van szó, amikor kiülsz a hegyre, vagy a pusztába, hanem az ember egyik legrégebbi próbatételéről szól ez a néhány nap.

Amikor egy szál magatokban maradtok, pontosan azt teszitek, amit a régiek tettek évezredeken át – itt is, a Kárpát-medencében, és a világ bármelyik táján, ahol az ember még tudta, hol a helye a teremtésben.

Ők nem tanultak pszichológiát, nem olvastak spirituális könyveket, mégis volt bennük egy olyan mély, megrendíthetetlen nyugalom és tisztánlátás, amit a mai ember már alig ismer. Miért? Mert ők folyamatos kiülésben éltek.

Hónapokig kint voltak a legelőn a csillagos ég alatt, kettesben a jószággal, a csenddel meg az időjárással. A pásztor nemcsak nézte, hanem látta a pusztát. Egy rezdülésből tudta, mikor fordul a szél, egy madárhangból tudta, ha idegen közeledik, és olyan belső bölcsessége volt az életről, a halálról, az emberi természetről, amit csak a magány tud megtanítani.

A táltoshagyományunk gyökere is ugyanez a csend.

A régi mondáinkban a leendő táltos, mikor elérte az idejét, elrejtezett. Azt mondták rá: „elhívták”, vagy egyszerűen csak elment a nádasba, fel a hegyre, be a rengetegbe. Napokig, hetekig nem látta senki.

Ott feküdt révületben, ott vívta meg a belső harcát az elemekkel, a kételyeivel, a szellemekkel. Ott halt meg a régi énje, hogy újjászülethessen olyan emberként, aki már látja a láthatatlant, és aki vissza tud jönni a közösségéhez gyógyítani, utat mutatni, felelősséget vállalni.

Nem azért ment el, hogy elmeneküljön az emberek elől, hanem hogy megtisztulva, erővel térjen vissza közéjük.

És ha szétnéztek a világban, ugyanezt a mintát találjátok mindenütt, ahol még tiszteletben tartják az Ősök, és a természet törvényeit.

A szibériai rokonainknál, a tuvaiaknál, jakutoknál, türk népeknél, mongoloknál a mai napig ott a hegyre vonulás szokása. Felmennek a szent hegyekre, az ovó halmokhoz, oda, ahol az Ég és a Föld összeér, hogy Tengrihez, az Örök Kék Éghez imádkozzanak, amikor a sorsuk fordulóponthoz ér.

Az észak-amerikai indiánoknál ugyanez a Hanblecheyapi, a látomáskeresés: a fiatal felmegy a dombtetőre, körbeveszi magát szent zsályával, dohánnyal, és addig könyörög a Nagy Szellemnek útmutatásért, amíg meg nem kapja életre szóló látomását.

Az északi népeknél ezt a szertartást szó szerint úgy nevezték: útiseta, azaz „kint ülés”. Ilyenkor a kereső egyedül kiment az éjszakába egy magányos hegyre vagy az ősök halomsírjára, ahol egy szál köpenyben virrasztott némán, hogy az elemekkel és a félelmeivel megküzdve útmutatást kapjon a szellemvilágtól.

Maga Odin is ezt mintázta, amikor kilenc napig és éjjel étlen-szomjan függött a Világfán a titkos tudásért, és a rúnák látomásáért.

Még a nagy vallások alapítói is mind ezt járták be: Mózes felment a Sínai-hegyre a kőtáblákért, Jézus kiment a negyven napos pusztai böjtre a sivatagba, Buddha leült a fa alá, és addig nem tágított, amíg fel nem ébredt.

Mert a lélek törvénye mindenütt egyforma.

A szellem akkor tud szólni az emberhez, amikor a test lecsendesedik, az étel, a víz, a beszéd, a komfort megszokott mankói kikerülnek a kézből, és nem marad más, csak a puszta létezés.

A természet mindenhol a legnagyobb beavató mester: nem hízeleg, nem csap be, nem kegyelmez, de ha alázattal viselkedsz, a tenyerén hordoz.

Úgyhogy mikor eljött az idő, és leültök a fűbe, tudjátok: egy végtelen láncolat részei vagytok. Nem ti vagytok az elsők, és nem is az utolsók.

Ugyanaz a föld tart meg titeket, amelyik a táltosainkat tartotta, ugyanaz a szél simogatja az arcotokat, ami a sztyeppéken fúj, és ugyanazok a csillagok vigyáznak rátok, mint a világ bármely keresőjére.

Nemsokára indulunk mi is, néhány segítővel, hogy társaink megkereshessék önmagukat a hegyen.

Nem lesz náluk étel, ital, telefon, nem tudnak behúzodni a sátor menedékébe….

Nézd át magadban, te már készen állsz, hogy választ kapj a szellemvilágtól?

Hogy merre , és hogyan tovább?

Mert a kiülés nem túrázás, vagy piknik…

A kiülés, rejtezés, szembenézés. A természettel és önmagaddal.

Az első nap még az agyatok fog zakatolni. Pörögnek a teendők, a családi dolgok, a munka, a számlák, ezerféle hülyeség. Ez természetes, ne harcoljatok vele.

Engedjétek át magatokon, mint a szélfúvást a füves pusztán, aztán szépen el fog csendesedni. Aztán jön a csend, meg a fáradtság.

És amikor a csend beáll, ott, és akkor kezdtek el igazán találkozni saját magatokkal.

Feljönnek a félelmek, a hiányok, a bánatok. Ha sírni kell, sírjatok a fűbe, a föld elbírja. Ha dühötök van, fújjátok ki a szélbe, az elviszi.

Csak ne szaladjatok el előle, és ne akarjátok megmagyarázni. Legyetek jelen benne.

Sokan azt hiszik, hogy itt majd villámok csapkodnak, meg az ég megnyílik, és megjelenik a Csodaszarvas aranypatával, vagy Boldogasszony, fehér lovon. Nem így működik.

Ne akarjatok látomást görcsösen, mert az akarás csak eltorlaszolja az utat.

Lehet, hogy a te válaszod nem egy látványos képben jön el, hanem abban, ahogy egy hangya mászik a bakancsodon. Vagy ahogy a fűszál meghajol a szélben. Vagy abban, mikor a hajnali pára felszáll a mező felett, és hirtelen, minden gondolat nélkül megérted, hol vesztetted el az utadat.

Figyeljetek a jelekre, de ne agyaljátok túl őket. Csak érezzétek a bőrötökön a hideget, a nap melegét, hallgassátok az éjszakai madarakat, a szarvasbőgést….

Amikor fázni fogtok – mert hajnalban fázni fogtok –, és amikor úgy érzitek, hogy nem bírjátok tovább, jusson eszetekbe: az őseitek ezen a földön jártak ezer éven át. Az ő vérük, erejük van bennetek.

A puszta, a hegy, a fák, az állatok nem ellenség, ők otthon vannak itt, és ha ti is alázattal ültök köztük, befogadnak titeket.

Mi segítők itt leszünk a táborban. Őrizzük a lángot, virrasztunk veletek, vigyázzuk a teret.

Ha valakinek tényleg akkora baja van, hogy nem bírja, feláll és visszajön, beáll a segítők közé, vagy imádkozik csendben tovább, nem ítél el senki, a határátlépéshez idő kell.

De bízzatok magatokban. Azért jöttök el ide, mert a lelketeknek szüksége van erre a tisztulásra.

🔥 Legyetek büszkék erre a hagyatékra, és lépjetek bele alázattal.

A szellemvilág pedig befogad, és megadja a kért útmutatást…

Hasonló cikkek

A látomáskeresés szertartásról /rejtezésről / kiülésről

A látomáskeresés szertartásról /rejtezésről / kiülésről 🌿 Nem valami újkeletű ezospiri maszlagról van szó, amikor kiülsz a hegyre, vagy a

Tengri és az ételek hagyománya

🌾 Gabona • 🥩 Hús • 🌿 Zöldség • 🍎 Gyümölcs 🌾 Minden a magból indul. A mag és a

A Kurultáj törzsi gyűlésről

🦅 A Kurultáj nem csupán egy látványos seregszemle a naptárban, és nem is egyszerűen a régi idők felelevenítése. Amikor a

Az áldószalagokról

🎗️ Az áldószalagokról A Tengri hitben sokszor kötünk áldószalagot, fákra, szent helyekre, az emberek csuklójára. Sok szertartásunkon használjuk most is,

Karabaksa Őszi elvonulás

🍂 „Karabaksa” Szellemi Ösvény – Őszi elvonulás Hollóval a Káca tanyán A megértés mindig ott van körülötted… elérhető közelségben. Mégis

Tanítások a csergáról (izzasztókunyhó) elvonulás Fehérhollóval

🔥 Tanítások a Csergáról (Izzasztókunyhó) – Elvonulás Fehérhollóval 📍 Helyszín: Naptanya Szellemi Központ, Zebegény 📧 A programra előzetes bejelentkezés szükséges,

Izzasztókunyhó Fehérhollóval

🔥 Az új kenyér ünnepén – Izzasztókunyhó szertartás Teremtsünk bőséget… Írd be te is a naptárba, és gyere el, fordítsunk

Kapcsolódás a lovakkal – Elvonulás a Karabaksa Tanyán

🌾 A történet Tizenkét nyárral ezelőtt magunk mögött hagytuk a város kőfalait, ahol a zaj elnyomja a szív szavát, és

Látomás keresés Fehérhollóval

🌿 „Karabaksa” Szellemi Ösvény 🌙 Kiülés – Látomáskeresés Őseink útján járunk, gyökereink a földben, koronánk az égig ér! Szeretettel hívunk,