🎗️ Az áldószalagokról
A Tengri hitben sokszor kötünk áldószalagot, fákra, szent helyekre, az emberek csuklójára. Sok szertartásunkon használjuk most is, utoljára egy menyegzőn csomóztam az ifjú pár kezére, legközelebb a Kurultájon kötünk a nyitó szeren az Életfára, a záró szeren pedig az emberek csuklójára.
Mesélek nektek róla, ülj közelebb a tűzhöz, hűvösödik az este… Látod, ahogy a szikrák felszállnak? Apáink úgy tartották, a füst és a szikra viszi fel a kívánságot az Egek Urának, Tengrinek.
A szalag – nem egyszerű vászon vagy selyemdarab. A szalag maga a láthatóvá tett fohász.
🌳 Szent fák, szent helyek
Tudd meg, a mi népünk régen nem épített kőből templomokat, mert az egész világ az volt. A fák a föld mélyéből nyújtóztak fel az égig, összekötötték a Felső, a Középső és az Alsó világot. Amikor a táltos vagy a megfáradt vándor felkötött egy szalagot egy szent fa ágára, egy forrás mellé vagy egy hágóra, azzal nemcsak kért valamit, hanem vissza is adott. Egy darabot adott magából a természetnek.
🎨 A színek jelentése
Minden színnek megvolt a maga értelme, néhány közülük:
- Fehér – a tisztaságé, a jó szándéké, a bölcsességé
- Kék – maga a végtelen Kék Ég, Tengri jelenléte
- Piros – a tűz, az életerő, a vér és a védelem
- Zöld – a megújuló Föld Anya ereje
💫 A csuklóra kötött szalag
Amikor az ember csuklójára kötötték – különösen a kék vagy piros sodort vagy csomózott fonalat –, az védelmező gyűrűvé vált. Kizárta az ártó szellemeket, a rontást, és megtartotta a testben a lélek erejét.
🇭🇺 Hol maradt meg nálunk, magyaroknál?
És hogy hol maradt ez meg nálunk, magyaroknál? Meglepődnél, de szinte mindenhol, csak az évszázadok során új nevet adtunk a régi szokásoknak.
Gondolj a májusfára! Tavasszal az ifjak ma is szalagokkal díszítik fel a fát az élet, a termékenység ünnepén. Ott van a lakodalmas menetben a rozmaringra kötött pántlika, a vőfély botjára, a menyasszony csuklójára, a legények kalapjára, vagy a hajadonok hajába font szalag.
De nézd meg a szent kútjainkat, búcsújáró helyeinket: a kereszténység felvétele után a nép nem felejtett, csak a fa helyett néha a feszületre vagy a forrás melletti bokrok ágaira kötözte fel a gyógyulásért, segítségért odatett pántlikákat, imaszalagokat. Ott van ma is a ballagási csokrokon, a felnőtté válás küszöbén, vagy akár a halotti koszorúkon, mikor utolsó földi útjára kísérünk valakit.
És hát ott a legegyszerűbb, amit még a mai anyák is megtesznek anélkül, hogy tudnák, honnan ered: a piros fonalat a kisbaba csuklóján a szemmel verés, a rontás ellen kötöttük. Az a piros fonal pontosan ugyanaz a védelmező kötés, amit ezer évvel ezelőtt a pusztában kötöttünk egymás kezére a tábortűz fényénél.
🕯️ A szalag addig védelmez, míg le nem szakad rólad. A szent helyre kötött szalag pedig addig él, míg a szél fújja. És amíg a szél lobogtatja a fán, addig az imád folyamatosan szól az Ég felé, akkor is, ha te már messze jársz…
📖 A nagyanya és az unoka
Azt mondják, messze a pusztában élt egy öreg asszony, akihez egy nap odament az unokája. A kisfiú kezében egy tépett, vékony fehér szalag volt.
– „Nagyanyám” – kérdezte a fiú –, „ez a szalag olyan kicsi és olyan gyenge. Megyen át rajt a szél, esik rá az eső, és előbb-utóbb elfárad, leszakad a fáról. Mi értelme felkötni, ha nem marad meg örökké?”
Az öregasszony mosolyogva odalépett a jurta ajtajához, és megkérte a fiút, hogy fújjon rá a tenyerére. A fiú ráfeledkezett, és ráfújt.
– „Láttad a leheletedet?” – kérdezte a nagyanyja.
– „Nem” – felelte a fiú.
– „És megmaradt?”
– „Nem, elszállt a levegőben.”
– „Mégis élsz tőle, mert a lehelet az élet maga” – mondta az öregasszony, és megsimogatta a fiú fejét. – „A szalag pontosan olyan, mint a lehelet vagy a kimondott szó. Nem az a dolga, hogy örökké tartson. A dolga az, hogy abban a pillanatban, amikor felkötöd, összekösse a szívedet az Éggel. A szalag elenyészik, de a szándék, amivel feltetted, örökre ott marad a világ szövésében.”
🕊️ Zárás
Barátaim, a kötött szalag nem emlékoszlop, amit az örökkévalóságnak építünk. A szalag pillanatnyi mozdulat – egy élő, dobbanó fohász, egy ima. Nem az a fontos, meddig bírja a vászon a vihart, hanem az, hogy a te lelked tisztán nyúlt-e fel az Éghez, amikor megkötötted azt a csomót.