Mester és Tanítvány
Tudom, divat mesternek, és nem divat tanítványnak lenni (max valami nagyon trendi, messzi földről jött guru padavanjának lenni belefér).
Hiszem, hogy néha a belső mester elvezet egy külső mesterhez, amikor szükséged van rá, amikor megakadsz az életedben. Lehet ez hosszabb, rövidebb időre szóló találkozás.
Amikor készen állsz rá, megjelenik a mester, ahogy nekem is megjelent Karak, mikor szükségem volt rá.
És amikor mesterré válsz, megjelennek a tanítványok is, hogy tanuljanak, és tanítsanak téged.
Az Ég alatt mindannyian úton vagyunk, és ebben a nagy tágasságban a mester és a tanítvány találkozása soha nem a véletlen műve, hanem szövetség. Ez a viszony nem a rangról vagy a hierarchiáról szól, mert a pusztai hagyományban egyenlőek vagyunk. Tengri törvénye a szabadság, így a mester sem uralkodik a tanítványon, és nem kész válaszokat ad a kezébe, hanem teret biztosít a növekedéséhez – pontosan úgy, ahogy a végtelen kék Ég is befogad és éltet mindent, ami alatta létezik.
A jó tanító tiszta forrás és őszinte tükör. Tudja, hogy ő sem tökéletes. Nem akar önmagából szobrot emelni, nincs benne gőg, és nem a saját képére akarja formálni azt, aki hozzá fordul. Azért van melletted, hogy szembesítsen önmagaddal: megmutathatja a gyengeségeidet, de felragyogtatja a benned rejlő egyedi erőt is, amit talán még magadnak sem mersz bevallani. Nem elméleteket diktál, hanem a jelenlétével, a tetteivel és néha a csendjével tanít. Tudja, mikor kell fogni a kezed, és mikor kell ellökni magától, hogy repülni tanulj.
Merj tanítványnak szegődni, hogy igaz mester váljék belőled…
A jó tanítvány nem vak követő, hanem éber és szomjas lélek. Megvan benne a kellő alázat, hogy meghallgassa az útmutatást, de megvan benne a bátorság is, hogy kérdezzen és kételkedjen. Nem készen várja a sült galambot; érti, hogy hiába mutatják meg neki az irányt, azt saját magának kell végigjárnia. Az ő lába fárad, és az ő vállának kell elbírnia a tapasztalások súlyát. Nyitott szívvel fogadja a kritikát, mert tudja, hogy a csiszolódás fájdalommal jár, és a valódi tudás nem könyvekből származik, hanem a megélésből, abból a belső tűzből, amit a saját erejéből élesztett fel.
Ez a kapcsolat az óriási szabadság mellett felelősséggel is jár, hiszen a kapott tudást nem birtokoljuk. Az nem a mi tulajdonunk, hanem egy ránk bízott örökség.
Úgy kell őriznünk és élnünk, hogy az a közösséget, a látható és láthatatlan világ egyensúlyát szolgálja. És ebben rejlik a dolog legszebb körforgás: – az igazi mester sosem felejti el, hogy ő maga is örökké tanítvány marad. Aki ma tőled tanul, az holnapra a saját lábára áll, és talán egy napon már ő fog téged vezetni egy olyan ösvényen, amit te még nem ismersz.
Ne félj tanulni, aztán továbbadni a szerzett tudást, mert így folyik tovább a láncolat, tisztán, kézről kézre, lélektől lélekig. Ősöktől utódokig…..
Te készen állsz a tanulásra és a tanításra?