A „táltosdobról”

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egy dali pásztorlegény. Nem volt ennek a legénynek semmi egyebe az ég világon, csak egy botja s egy huncut táltos kecskéje. De tudjátok meg, hogy azzal a száz darab juhval, amit a kezére adtak a gazdák, nem volt annyi baja, bosszúsága, mint az egy kecskével. Mindig félre járt a juhseregtől, nem lehetett semmiképpen becsületre szoktatni. Egyszer, mikor már erősen kijött a béketűrésből a szegény legény, fogja a botját, s amúgy istenesen ódalba hajítja a kecskét. Nagyot nyekken a kecske, de azzal csak továbbugrándozott, a bot pedig – láss csudát! – eltűnik a föld színéről.

Odafutott a legény, keresi a botját, hát akkora lik van ott, hogy egy ember éppen jól befért ott. Gondolja magában a legény, hogy ő bizony nem hagyja ottveszni a botját, ha addig él is, mert egyebe sem maradt az apjáról, az isten nyugtassa meg. Rikkant egyet: szervusz, világ! s azzal csak hupp! eltűnt, mintha sohasem is lett volna ezen az árnyékvilágon. Hét nap s hét éjjel mind ment lefelé a legény, s csak akkor ért igazi földet a lába…”

– Igy kezdődik a „Táltos kecske” mesénkben a pásztorlegény (a táltos) utazása a világfán, az alsó világba, a tudatalattiba, ahol a válaszok vannak az élet kihívásaira..

Mondják néhányan, hogy a magyar táltos nem dobolt, mert a népmesékben sincs dob…., valóban nincs benne dob, annak aki szó szerint olvassa…

De ott van, táltos csikó képében, aki a legrosszabb gebe az istálló sarkában, míg parazsat nem kap! (míg meg nem melegíted a dobot, hogy megfeszüljön)

És ott van akár táltos kecske képében, hogy amikor oldalba hajitod egy bottal a kecskét, (megütöd a dobverővel a kecskebőr dobot) Elinduljon az utazás….

Mert népmeséink nagy része táltos utazás, és tanítás….

Szóval olvasd újra mai ésszel, és értelmezd népmeséinket, megváltozik a világod.

És használd a dobot, mert a mai világunkban is müködik, egy híd, ami visszavezet a természet ritmusához és a saját belső csendünkhöz. Egy kapu, egy átjáró az Ősök tudásához.

Egy iránytű. ami hazavezet……

Te mire használod a dobot, ebben a mai valóságunkban?