A lovak tanítása
Pesti, belvárosi srác voltam, délutánonként a Szent István bazilika oldalánál rugtuk a bőrt gyerekkoromban, míg a plébános el nem zavart minket.
Ott is éltem, nöttem fel, láttam a várost hatalmassá nőni.
Fiatalként élveztem, a rengeteg lehetőség, programok, barátok, nyüzsgés…
Aztán valahogy elkezdett sok lenni…., nem hirtelen , csak éreztem, ahogy ültem a dugóban, órák alatt sehová sem jutva, mindenki feszült, ordít, lehet csak belül, de sokan kívül is, a dudát nyomva. Vagy néha, ahogy a szomszéd befelé fordult a liftben, hogy ne kelljen köszönnie. Vagy amikor a metrón úgy álltunk, olyan szorosan, mint ahogy ma ülünk az izzasztókunyhóban: – Csak a metrón figyeltél, nehogy kapcsolódj valakivel, a kunyhóban pedig eggyé válsz a mindenséggel.
Csak lassan értettem meg, hogy a városban milyen nehéz, és mégis milyen könnyű egyedül lenni…
De nem erről akarok ma írni, hanem arról, mit tanulhatsz ma, ebben a korban a lovaktól.
Linával tervezzük, hogy tartunk majd elvonulást, ahol nem lovagolni tanulsz, nem kell rájuk ülnöd, de megismerkedhetsz velük, megértheted őket, az életüket, a tanításukat, miközben magadhoz is közelebb kerülhetsz…
Tizenkét nyárral ezelőtt magunk mögött hagytuk a város kőfalait, ahol a zaj elnyomja a szív szavát, és kiköltöztünk a tágas ég alá, egy alföldi tanyára. Mert hívott minket, és szerettük volna, ha a gyermekünk is a természethez jobban kapcsolódva nőhet fel. Azóta sok ló lett a társunk, a családunk része, és a tanítónk. Ma úgy érzem, az Ég és a Föld küldte őket, hogy megmutassák a mai embernek azt, amit ő már rég elfelejtett.
Mert a ló nem a szavadra figyel, hanem a lelkedre. A városban megtanultál álarcokat viselni, de a ló előtt nem tudsz hazudni. Ha feszült vagy, ő is megfeszül, ha félsz, ő is gyanakszik; arra tanít, hogy a belső béke nem egy kigondolt szerep, hanem a lélek tiszta állapota. Csak a sallangmentes igazság előtt hajtja meg a fejét, a színjátékot megveti.
És miközben a mai ember folyton a múlton rágódik, vagy a jövőtől retteg, a ló a jelenben él. Ha veszély van, megriad, de amint elvonulnak a fellegek, már fúj egyet, és békésen legel tovább. Nem hordoz tüskéket, nem gyárt elméleteket, egyszerűen csak létezik a mindenség ritmusában.
Jelenleg 13 ló lakik a tanyán, velük osztjuk meg a mindennapokat. A ménesben rend van, a lovak megmutatják, hogy a valódi szabadság a bizalomban és a kölcsönös tiszteletben gyökerezik.
Megmutatják, hogy a puha kéz mindig erősebb a vasnál. Ha erőszakkal akarsz uralkodni rajtuk, megtörheted a testüket, de a lelküket elveszíted. Nem, nem betörni kell a lovat, ahogy hallhattad régen (ahogy az embert sem). Viszont tudsz kapcsolódni velük. Ha a szándékod tiszta, elfogadnak téged, és a legkisebb gondolatodra is reagálnak.
Nem kell mindenkinek tanyára költöznie, és nem kell mindenkinek lovakat tartania. De meg kell tanulni újra beszélni a tiszta és őszinte, a természet törvényei szerinti nyelven. Megtanulhatod hogyan légy jelen, a pillanatban. Emeld fel a fejed, érezd a szelet, mert a kék ég mindig ott van a füst és a por felett. Találd meg újra a békét a világ körforgásában, és ne feledd: a legértékesebb vagyonod az a tiszta lélek, amivel a mindenség elé állhatsz.
Ez a lovak élete, és lehet újra a tiéd is….
Ha pedig szívesen vennéd a lovak tanítását, egy olyan hétvégét, ahol nem lovagolni tanulsz, hanem kapcsolódni a lovakkal, várunk majd a tanyán, egy őszi hétvégén…, érezd meg, amit mi is érzünk.