A Tengri hit, és az önismereti út
Néha szóba kerül, hogy hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz a samanizmus, és az önismereti, szellemi utak.
Miért van a Karabaksában jelen a belső ösvény, mikor régen a táltos, vagy sámán, az éggel tartott kapcsolatot?!
Nem kapta meg, az útmutatásokat? A szellemi segítségeket? Nem táltosnak (vagy bármi másnak) született?
A tengrizmusban (a sztyeppei nomád népek, a hunok, türkök, magyarok ősi kozmikus-sámánisztikus világképében) az önismeret és az önfejlesztés nem egy elvont, modern pszichológiai fogalom, hanem a kozmikus renddel való együttélés alapfeltétele.
A tengri hitvilág szerint az ember nem uralkodója a természetnek, hanem szerves része annak, és a belső világunk közvetlen tükröződése a minket körülvevő makrokozmosznak.
Szóval néhány válasz, miért kulcsfontosságú a belső munka ebben a szellemiségben:
– Van egy régi szavunk, a „Kut” (Életerő), ez egy ősi kifejezés, amely a török és mongol népek, valamint a magyar ősvallás (tengrizmus) mitológiájában isteni kegyet, életerőt és szerencsét jelent.
A tengrizmus szerint minden ember kap a Teremtőtől (Tengri) egy égi szikrát, egy életerőt, amit Kut-nak neveznek. Ez a léleknek az a része, amely a szerencséért, az egészségért, a kreativitásért és a belső békéért felel.
A mai magyar nyelvben talán már csak a Kutacs szavunkban érhető tetten, a kutacs az a részünk, ahol csatlakozunk az égi energiákhoz (itt eszünkbe juthat, nem volt véletlen uralkodóinknál a trepanáció).
Az önismeret segít felismerni, hogy mi az, ami táplálja, és mi az, ami blokkolja vagy pazarolja ezt az életerőt.
Az önfejlesztés révén az ember megtanulja tisztán tartani a szellemét, ezáltal a Kut felerősödik, ami fizikai és lelki egyensúlyhoz vezet.
A samanisztikus világkép a létezést három szintre osztja: az Alsó(gyökerek, múlt), a Középső (a földi, emberi világ) és a Felső Világ (égi szellemvilág, Tengri).
Az ember maga a híd, a világfa (Életfa), amely összeköti ezeket a szinteket. Ha nem ismerjük önmagunkat – a mélységeinket (alsó világ/ösztönök) és a magasságainkat (felső világ/tiszta szándék) –, a bennünk lévő tengely kibillen. Az önfejlesztés lényege, hogy képessé váljunk stabilan, 2 lábbal állni a földi világban, miközben nyitottak maradunk a szellemi útmutatásra, szemünket a csillagokra vetjük.
A tengri hitben a tetteink és a belső állapotunk közvetlen hatással vannak a szellemvilágra, a jelen történéseire, és a jövő generációira is.
Ha valaki nem dolgozik a saját hibáin, félelmein vagy haragján, azzal „szennyezi” a környezetét és a saját spirituális vonalát.
Az önismeret révén az ember képessé válik különválasztani a saját egójának vágyait a valódi, tiszta szándéktól.
Bár létezik egyfajta elrendeltetett sorsút a Jol (a Jol szó a türk nyelvekben utat jelent, de nemcsak fizikai, hanem egyfajta szellemi, sorsutat is), de a tengrizmusban a lényeg az emberi szabad akarat és felelősség.
Az Ég nem egy mindent megmondó uralkodó, hanem a természet törvényeinek összessége.
Az önfejlesztés célja, hogy felnőjünk ehhez a szabadsághoz: felismerjük a sorsunk jeleit, és legyen belső erőnk, bölcsességünk végigjárni a saját utunkat, ahelyett, hogy sodródnánk.
Az önmagunkon végzett munka a tengri hitben tehát nem öncélú dolog: minden belső változás, a belső béke és erő megtalálása közvetlenül hozzájárul a Világmindenség (Tengri) rendjének és harmóniájának fenntartásához.
Tehát, ahogyan imádkozni szoktunk szertartásainkon, elöször mondj egy imát magadnak, aztán az Ősöknek, a családnak, és a hozzád közel állóknak, aztán a népednek, nemzetednek, és a világnak…
Így kell haladnod az önismeret útján is, fejleszd magad, hogy segíthesd családodat, nemzetedet, és jó irányba fordítsd a világ kerekét….
Ehhez pedig szeretettel várunk téged a Karabaksaban, a magyar táltos szellemi úton, a tapasztalás, és önismeret útján!