A tudás átadásának legősibb módja a személyes mester-tanítvány kapcsolat. Tanítványnak lenni ma nem divat, hiszen az ego csak mesterként tud magára tekinteni. Talán valami messziről jött nagy guru első tanítványának lenni még belefér.
Merj tanítvány lenni…!
Találd meg azt az embert, aki segít neked önmagaddá, teljessé válni, mert a belső mesternek kell néha a külső mester segítsége. Kell, hogy néha valaki fejbe verjen, vagy megmutassa az irányt, hogy merre nézz. Ha nincs számodra ilyen ember, az egod máris nyert. Ha másban nem tanulod meg tisztelni a tanítót, magadban sem tudod megtalálni, és mások sem fogják benned.
Arról a spirituális kapcsolódásról beszélek, amikor megkérsz egy másik embert, hogy tanítson. Ha igaz a kérés, akkor egy mély őszinte kapcsolat kezdődhet el, aminek alapja a közös cél és a kölcsönös tisztelet. Vigyázz, ez nem egy 2 napos tanfolyam. Nem egy újabb oklevél a falon. Évek, néha évtizedek munkája, elköteleződése…
Adott tehát két ember, az egyszerűség kedvéért Tanitónak, és Tanítványnak fogom nevezni Őket…
A tanitó célja, hogy átadja az általa birtokolt tudást, segítsen a tanítványnak kiteljesedni a tapasztalás útján.
A tanítvány célja végig menni az úton, megszerezni és alkalmazni a tudást.
A hosszú és rögös úton mindketten folyamatokon, tanuláson, és felismeréseken mennek végig, mindaddig míg elérnek a végcélig, a leválásig, míg a tanítványból is tanító válik.
Ha rossz a tanító, eltilt más utaktól. Nem tapasztalásra akar rávenni, hanem dogmákat ver a fejedbe. Nem rád kíváncsi, csak saját magát és útját magasztalja. Nincs benne tisztelet más emberek, utak, tanítók iránt. Magát az igazság egyetlen letéteményesének tartja.
Ha ilyen tanítóval találkozol, menekülj, vagy örök időkre behálóz, és magához köt, kikövetelve a tiszteletet és az alázatot…
Ha jó a tanító, átadja tudását. Figyel rád. Kérdez, és megmutatja merre nézz, nem azt, hogy mit láss. Nem elmondja az igazságot, hanem segít, hogy megtaláld azt. Ha itt az ideje, akkor pedig nem köt, elengedi a kezed.
Amikor pedig úgy érzed már megtanultál mindent, lépj tovább.
Idővel mindig, minden tanítvány el fog jutni arra a szintre, amikor már nem hallja meg a tanítója szavát, úgy gondolja, hogy ő már többet tud, ő másképp csinálná a dolgokat, leveszi a polcról a mestert, és meglátja benne az embert, az életével, akár a gyarlóságaival, az útkeresésével együtt.
A végkifejlet szempontjából lényegtelen, hogy valóban így van-e, hogy a tanítvány megtanult mindent, túlszárnyalta a mestert, vagy az egoja győzött, és nem tudja elfogadni többet a tanítást…
Mit tesz ilyenkor a tanító:
A rossz tanító kiköveteli a további figyelmet, megköti, zsarolja a tanítványt, harcba bocsátkozik…
A jó tanító tisztában van vele, hogy ez az élet rendje, szeretetben szabadon engedi a tanítványt, esetleg figyeli hogyan bukdácsol tovább az életben… ,ha kérdés, kérés van hozzá, igyekszik továbbra is segíteni…
Mit tesz ilyenkor a tanítvány:
A rossz tanítvány harcol, degradálja a szerzett tudást, szembeszáll mesterével, besározza, pletykál róla, le akarja győzni, mert az egoja hiteti el vele, hogy több lett a mesterénél….
A jó tanítvány valóban több lett mesterénél, vagy legalább is mindent megtanult, amit lehetett, használja a szerzett tudást, képzi magát tovább, tisztelettel, köszönettel gondol tanítójára, ha szükséges segít neki….
A végső leválásnál a hamis dolgok lehullanak, az igazak beállnak és megmaradnak….
Merj tanítvány, majd tanító lenni, hogy megkapd, majd tovább add az igaz tanítást…